Logo

Villa Medicina

1124 Budapest Németvölgyi út 68. (Szendi u. 16.)

Telefonszám

(+36) 70 625 7975

E-mail címünk

idopont@villamedicina.hu

Spermium és petesejt adományozása és felhasználása Magyarországon

Spermium és petesejt adományozása és felhasználása Magyarországon


Spermium és petesejt adományozása és felhasználása Magyarországon


Általános tévhitnek számít Magyarországon, hogy a spermium és petesejt adományozása, valamint felhasználása nem legális. Bár az erre vonatkozó törvény több, mint tíz éve frissült utoljára, mégis a jelenlegi szabályok szerint, mind a spermiumok, mind a petesejtek adományozása és felhasználása is teljes mértékben legális.

A spermium adományozása anonim módon történik, azonban a donor életkorára, fizikai és egészségügyi állapotára vonatkozó információkat megismerheti az, aki a donort kapja.

A petesejt adományozása korábban ugyan kizárólag csak anonim módon történhetett, ma már azonban akár nyíltan is történhet az adományozásuk.

Magyarországon az anonim és a nyílt spermium, illetve petesejt adományozása is ingyenes, azonban a kezelési költségek a donorok felé megtérítendők, úgy, mint útiköltség, vizsgálatok, hormonkezelések.

Donorivarsejttel végzett reprodukciós eljárásban nem csak párok, házas- vagy élettársak vehetnek részt, hanem a 30/1998. (VI. 24.) NM rendelet alapján olyan egyedülálló nők is, akik életkoruk, vagy egészségi állapotuk (meddőség) következtében nagy valószínűséggel nem vállalhatnak természetesen úton gyermeket.

Szakemberek szerint világszinten minden hetedik pár meddő, míg Magyarországon körülbelül 20%-os ez az arány. A WHO szerint egy 34 éven aluli nőnél 12 hónapot követő védekezésmentes közösülés során történő sikertelen gyermekfogantatás nyilvánul meddőnek. 35 év feletti nők esetében, valamint terhelő előzmények esetén (endometriosis, kismedencei gyulladás a múltban, stb.) ez az időszak 6 hónapot jelent.

Fontos tudni, hogy a meddőség oka történhet a férfi, illetve a nő oldaláról is, azonban nem szükséges, hogy mindkét fél meddő legyen a sikertelen teherbeeséshez. Az esetek során körülbelül ugyanolyan arányban áll női és férfi eredetű ok a probléma hátterében.

Donorivarsejttel végzett reprodukciós eljárásban nem csak párok, házas- vagy élettársak vehetnek részt, hanem a 30/1998. (VI. 24.) NM rendelet alapján olyan egyedülálló nők is, akik életkoruk, vagy egészségi állapotuk (meddőség) következtében nagy valószínűséggel nem vállalhatnak természetesen úton gyermeket.

Szakemberek szerint világszinten minden hetedik pár meddő, míg Magyarországon körülbelül 20%-os ez az arány. A WHO szerint egy 34 éven aluli nőnél 12 hónapot követő védekezésmentes közösülés során történő sikertelen gyermekfogantatás nyilvánul meddőnek. 35 év feletti nők esetében, valamint terhelő előzmények esetén (endometriosis, kismedencei gyulladás a múltban, stb.) ez az időszak 6 hónapot jelent.

Fontos tudni, hogy a meddőség oka történhet a férfi, illetve a nő oldaláról is, azonban nem szükséges, hogy mindkét fél meddő legyen a sikertelen teherbeeséshez. Az esetek során körülbelül ugyanolyan arányban áll női és férfi eredetű ok a probléma hátterében.

Magyarországon kevésbé ismert a donorivarsejttel végzett reprodukciós eljárás igénybevételi lehetősége, valamint a donorivarsejtek adományozása.

Donor alapvetően minden 18-35 év közötti egészséges, cselekvőképes férfi és nő lehet, aki önként vállalja az adományozást és tudja vállalni, hogy az összes ezzel járó szűrővizsgálaton részt vesz.

Orvosi kórelőzmény és vizsgálat

  • Genetikai kórelőzmény (családfaelemzés)
  • Genetikai szűrővizsgálat
  • Andrológiai vizsgálat, ezen belül részletes kvalitativ és kvantitativ spermatológiai elemzés, eredménytől függően akár ismételten is
  • Pszichológiai vizsgálat
  • Laboratóriumi vizsgálatok
  • 6.1. Általános laboratóriumi vizsgálatok (vérkép, vizelet stb.)

    6.2. Mikrobiológiai és szerológiai vizsgálat, ezen belül – a vizsgált személy nemének megfelelően – különös tekintettel:

    6.2.1. HIV

    6.2.2. Syphillis

    6.2.3. Hepatitis B és C

    6.2.4. Neisseria gonorrhoeae

    6.2.5. Herpes genitalis

    6.2.6. Cytomegalovirus

    6.2.7. Chlamydia trachomatis

    6.2.8. Trichomonas vaginalis

  • Az ivarsejtdonorok rendszeresen ismétlendő vizsgálatai:
  • 7.1. HIV-szűrés

  • Speciális donorok esetén, illetve epidemiológiai helyzetekben esetleg szükséges további vizsgálatok
  • 8.1. Reproduktív sejtek partnerek közötti adományozása (nem közvetlen felhasználás) esetén HTLV-I antitestvizsgálatot kell végezni azoknál a donoroknál, akik olyan területen élnek vagy olyan területről származnak, amelyet magas előfordulási gyakoriság jellemez, vagy akiknek a szexuális partnerei, illetve a szülei származnak ilyen területről.

    8.2. Reproduktív sejtek nem partnerek közötti adományozása esetén HTLV-I antitestvizsgálatot kell végezni azoknál a donoroknál, akik olyan területen élnek vagy olyan területről származnak, amelyet magas előfordulási gyakoriság jellemez, vagy akiknek a szexuális partnerei, illetve a szülei származnak ilyen területről.

    8.3. A nem partnerek közötti adományozás esetén a vérmintákat minden egyes adományozáskor le kell venni. A partnerek közötti (nem közvetlen felhasználás) adományozás esetén a vérmintákat az első adományozást megelőző három hónapon belül kell levenni. Partnerek közötti további adomány esetén, ha a donor azonos, további vérmintákat kell venni, de az előző mintavételtől számított legfeljebb 24 hónapon belül.

    Magyarországon kevésbé ismert a donorivarsejttel végzett reprodukciós eljárás igénybevételi lehetősége, valamint a donorivarsejtek adományozása.

    Donor alapvetően minden 18-35 év közötti egészséges, cselekvőképes férfi és nő lehet, aki önként vállalja az adományozást és tudja vállalni, hogy az összes ezzel járó szűrővizsgálaton részt vesz.

    Orvosi kórelőzmény és vizsgálat

  • Genetikai kórelőzmény (családfaelemzés)
  • Genetikai szűrővizsgálat
  • Andrológiai vizsgálat, ezen belül részletes kvalitativ és kvantitativ spermatológiai elemzés, eredménytől függően akár ismételten is
  • Pszichológiai vizsgálat
  • Laboratóriumi vizsgálatok
  • 6.1. Általános laboratóriumi vizsgálatok (vérkép, vizelet stb.)

    6.2. Mikrobiológiai és szerológiai vizsgálat, ezen belül – a vizsgált személy nemének megfelelően – különös tekintettel:

    6.2.1. HIV

    6.2.2. Syphillis

    6.2.3. Hepatitis B és C

    6.2.4. Neisseria gonorrhoeae

    6.2.5. Herpes genitalis

    6.2.6. Cytomegalovirus

    6.2.7. Chlamydia trachomatis

    6.2.8. Trichomonas vaginalis

  • Az ivarsejtdonorok rendszeresen ismétlendő vizsgálatai:
  • 7.1. HIV-szűrés

  • Speciális donorok esetén, illetve epidemiológiai helyzetekben esetleg szükséges további vizsgálatok
  • 8.1. Reproduktív sejtek partnerek közötti adományozása (nem közvetlen felhasználás) esetén HTLV-I antitestvizsgálatot kell végezni azoknál a donoroknál, akik olyan területen élnek vagy olyan területről származnak, amelyet magas előfordulási gyakoriság jellemez, vagy akiknek a szexuális partnerei, illetve a szülei származnak ilyen területről.

    8.2. Reproduktív sejtek nem partnerek közötti adományozása esetén HTLV-I antitestvizsgálatot kell végezni azoknál a donoroknál, akik olyan területen élnek vagy olyan területről származnak, amelyet magas előfordulási gyakoriság jellemez, vagy akiknek a szexuális partnerei, illetve a szülei származnak ilyen területről.

    8.3. A nem partnerek közötti adományozás esetén a vérmintákat minden egyes adományozáskor le kell venni. A partnerek közötti (nem közvetlen felhasználás) adományozás esetén a vérmintákat az első adományozást megelőző három hónapon belül kell levenni. Partnerek közötti további adomány esetén, ha a donor azonos, további vérmintákat kell venni, de az előző mintavételtől számított legfeljebb 24 hónapon belül.

    Gyermekvállalás megfontolása

    A donorivarsejttel végzett reprodukciós eljárás során alapvetően nem a donorivarsejtet fogadó szülők életkorán van a hangsúly, amennyiben egészségügyi- és családi hátterük ezt lehetővé teszi, hanem azt nagyon fontos átgondolni, hogy a jövendőbeli szülők kellően felkészültek –e a gyermekvállalásra, valamint hogy kölcsönösen hozták-e meg a gyermekvállalásra vonatkozó döntést. Annak ellenére, hogy a magzat egészségesen fejlődik,  előfordulhatnak olyan betegségek, amelyek csak a szülést követően derülnek ki. Nagyon fontos, hogy ezekre az esetleges betegségekre a szülőknek már korábban fel kell készülniük, ugyanis a gyermek megérdemli, hogy megszületését követően szerető és elfogadó családba kerüljön.