Vérvételi Kisokos
A vér összetétele
Vérünk mennyiségének kisebb része alakos elemeket (45%), azaz vörösvérsejtet, fehérvérsejtet és vérlemezkéket tartalmaz, míg nagyobb része a vérplazmákból (55%), azaz vízből, fehérjékből, véralvadási faktorokból, cukrokból, ásványi anyagokból stb. áll.
A vér feladata
Ahogy azt már korábban megtanulhattuk vérünk elsődleges szerepe a szállítás. Ugyanis oxigént, tápanyagokat és hormonokat szállít a szövetekhez, valamint elszállítja a felesleges szén-dioxidot és salakanyagokat. Ezen kívül biztosítja a belső környezetünk állandóságát és részt vesz a szervezetünk hőszabályozásában, illetve a védekező mechanizmus szabályozásában.
A vérvételek jelentősége
A laboratóriumi vérvételek során a vérben található különböző összetevők mennyiségégben és minőségében történő változások vizsgálhatók. A vérvizsgálat eredménye megmutatja, hogy a vizsgált anyag milyen mennyiségben van jelen a vérünkben és ez mutat-e valamilyen elváltozást a egészséges vérben lévő mennyiséghez képest. Amennyiben lényeges elváltozást mutat az eredmény a normál értékekhez képest, úgy mindenképp érdemes szakorvoshoz fordulni a mielőbbi kezelés érdekében.
Előkészületek a vérvételre
A vérvételek során a vérzsírok, a vércukor, a máj- vagy vesefunkciók vizsgálata esetében a korábban bevitt tápanyagok és az emésztés folyamata befolyásolhatja az eredményt, ezért éhgyomorral javasolt érkezni a vérvételre. Ilyenkor étkezni nem szabad a vérvételt megelőző min. 8 órában, azonban a folyadék bevitele (szénsavmentes víz) ajánlott, ugyanis ez megkönnyíti a véna megszúrását és a vér levételét, valamint elkerülhetjük, hogy hibás eredményeket kapjunk az esetleges dehidratáltság következtében.
A vérvétel módja
A vérvétel különböző helyekről történhet, a vénából, a kapillárisokból, illetve az artériából. A Villa Medicinában a vénából, illetve a kapillárisokból történő vérvétel a leggyakoribb.
A vénából történő vérvétel során a könyökhajlat vénáiból történik a vérvétel, amelynek az az előnye, hogy különféle vérmintákat lehet levenni, így szinte minden laboratóriumi teszt elvégezhető egy szúrásból. Sajnos, aki nem rendelkezik jó vénával, annál gyakori a vérvételt követő bevérzés.
A kapillárisokból történő vérvétel esetén főként az ujjbegyből szokás a vért levenni. Előnye, hogy nem túl fájdalmas és kevés vérmintát igényel, amely ideális különböző gyorstesztek elvégzéséhez. Hátránya azonban az, hogy a levett kis mennyiségű vérből nem végezhető el minden laborteszt és előfordulhat, hogy a minta károsodik, ezért hibás eredményt ad.
A vénából történő vérvétel során a könyökhajlat vénáiból történik a vérvétel, amelynek az az előnye, hogy különféle vérmintákat lehet levenni, így szinte minden laboratóriumi teszt elvégezhető egy szúrásból. Sajnos, aki nem rendelkezik jó vénával, annál gyakori a vérvételt követő bevérzés.
A kapillárisokból történő vérvétel esetén főként az ujjbegyből szokás a vért levenni. Előnye, hogy nem túl fájdalmas és kevés vérmintát igényel, amely ideális különböző gyorstesztek elvégzéséhez. Hátránya azonban az, hogy a levett kis mennyiségű vérből nem végezhető el minden laborteszt és előfordulhat, hogy a minta károsodik, ezért hibás eredményt ad.
Vérvételi Kisokos
feladatuk a folyadékszint egyensúlyban tartása a sejten kívül és belül, valamint az elektromos impulzusok továbbítása a sejtek között az izomösszehúzódások elősegítéséhez. A vérvétel során a kalcium, nátrium, kálium, foszfát és magnézium szintjét mérhetjük.
a vese feladata hogy eltávolítja az anyagcsere során keletkezett bomlástermékeket, megszűri és tisztítja a vért, valamit szabályozza a szervezet vízháztartását és az artériás vérnyomást. A vesefunkció vizsgálatába a kreatinin és karbamid tartozik, amelyekből kiderül, hogy a vese megfelelően távolítja-e el a méreganyagokat.
a májfunkció laboratóriumi vizsgálata során a GOT, GPT, ALP, GGT és bilirubin által lehet megállapítani a különböző májkárosító hatásokat, epebetegségeket.
ilyenkor a vércukor, az inzulin és a hemoglobin A1C kerül megvizsgálásra, ugyanis cukorbetegség és inzulinrezisztencia esetén komoly jelentőségük van.
a vérzsírokat a HDL- (jó) és LDL- (rossz) koleszterin és trigliceridek alkotják. A vérzsírok szintje megegyezik a koleszterinünk szintjével. Érdemes időnként ellenőrizni őket, főként helytelen életmód, egészségtelen táplálkozás, elhízás, dohányzás, vagy különböző anyagcsere betegségek esetén a különböző szív- és érrendszeri betegségek elkerülése érdekében.
különböző fertőzések és gyulladások diagnosztizálására általában a C-reaktív proteint (CRP), a prokalcitonint (PCT), a süllyedést és a fehérvérsejtszámot szokás vizsgálni.
különböző tünetek esetében, például menstruációs cikluszavar, meddőség, menopauza, testsúlyprobléma és hangulatingadozások esetében is gyakoriak a hormonvizsgálatok. Ilyenkor elsősorban a pajzsmirigy hormonokat (TSH, T3, T4 stb.), a nemi hormonokat (ösztrogén, progeszteron, LH, FSH, tesztoszteron stb.) és a kortizol szintjét vizsgálják.
a tumormarkerek vizsgálata vérből (pl. AFP, Ca 125, CEA) a különböző daganatos megbetegedéseket képesek kimutatni.
feladatuk a folyadékszint egyensúlyban tartása a sejten kívül és belül, valamint az elektromos impulzusok továbbítása a sejtek között az izomösszehúzódások elősegítéséhez. A vérvétel során a kalcium, nátrium, kálium, foszfát és magnézium szintjét mérhetjük.
a vese feladata hogy eltávolítja az anyagcsere során keletkezett bomlástermékeket, megszűri és tisztítja a vért, valamit szabályozza a szervezet vízháztartását és az artériás vérnyomást. A vesefunkció vizsgálatába a kreatinin és karbamid tartozik, amelyekből kiderül, hogy a vese megfelelően távolítja-e el a méreganyagokat.
a májfunkció laboratóriumi vizsgálata során a GOT, GPT, ALP, GGT és bilirubin által lehet megállapítani a különböző májkárosító hatásokat, epebetegségeket.
ilyenkor a vércukor, az inzulin és a hemoglobin A1C kerül megvizsgálásra, ugyanis cukorbetegség és inzulinrezisztencia esetén komoly jelentőségük van.
a vérzsírokat a HDL- (jó) és LDL- (rossz) koleszterin és trigliceridek alkotják. A vérzsírok szintje megegyezik a koleszterinünk szintjével. Érdemes időnként ellenőrizni őket, főként helytelen életmód, egészségtelen táplálkozás, elhízás, dohányzás, vagy különböző anyagcsere betegségek esetén a különböző szív- és érrendszeri betegségek elkerülése érdekében.
különböző fertőzések és gyulladások diagnosztizálására általában a C-reaktív proteint (CRP), a prokalcitonint (PCT), a süllyedést és a fehérvérsejtszámot szokás vizsgálni.
különböző tünetek esetében, például menstruációs cikluszavar, meddőség, menopauza, testsúlyprobléma és hangulatingadozások esetében is gyakoriak a hormonvizsgálatok. Ilyenkor elsősorban a pajzsmirigy hormonokat (TSH, T3, T4 stb.), a nemi hormonokat (ösztrogén, progeszteron, LH, FSH, tesztoszteron stb.) és a kortizol szintjét vizsgálják.
a tumormarkerek vizsgálata vérből (pl. AFP, Ca 125, CEA) a különböző daganatos megbetegedéseket képesek kimutatni.