A méhlepény, más néven a placenta a fejlődő kisbabát és a várandós édesanyát összekötő szerv.
Felelős a tápanyag- és az oxigén ellátásért, valamint számos hormon termeléséért a fejlődő kisbaba és a várandós édesanya számára.
A megtermékenyített petesejt beágyazódása után a magzatburokból és a méh nyálkahártyájából kezd kialakulni már a terhesség korai szakaszában. Magzati része a méhburokból alakul ki, közepén a köldökzsinórral.
A végleges alakját a várandósság 14-16. hetében veszi fel, amely egy 15-25 cm-es átmérőjű és 2,5-3 cm vastagságú lapos, korong formájú szerv, amelynek tömege körülbelül 500-600 gramm.
A méhlepény által felelős hormonok, például a hCG, ösztrogén, és progeszteron segítenek a várandósság során fenntartani az egészséges magzat fejlődését, felkészíti a méhet a szülésre, illetve a melleket a szoptatásra.
A méhlepény egy önmagát megsemmisíteni képes szerv. Amikor már nincs rá szükség, magától képes leválni a méh faláról, külső beavatkozás nélkül. Ez a folyamat általában a születéstől számított fél-egy órán belül zajlik le. Ritka esetekben előfordul, hogy a placenta a szülést megelőzően válik le, amely vérzéssel és fájdalommal jár. Ilyen esetekben sürgős kórházi ellátásra van szükség, ugyanis ez veszélyeztetheti a terhességet és az édesanyát is.
Elhelyezkedése:
A placenta kialakulhat a méh hátsó falán, a gerincoszlop felől, a méh elülső falán, a hasfal felől, illetve a méh tetején, az úgynevezett fundusban. Amennyiben a placenta a méh alsó részén helyezkedik el, úgy az orvos a terhesség korai szakaszában is már pihenést javasolhat. Ha a méhlepény a szülést megelőző hetekben nem kúszik feljebb és túl közel marad a méhszájhoz, abban az esetben előfordulhat erős vérzés, amely következtében a kismamát kórházi megfigyelés alatt tarthatják, illetve jellemző ilyenkor a császármetszés is.
Egypetéjű ikrek esetében előfordulhat, hogy osztozni kell az ikerpárnak egy méhlepényen, ugyanis az egy méhlepényhez több köldökzsinór is csatlakozhat.
Fontos tudni, hogy a méhlepény a babával azonos géneket hordoz, így az anyai vér mellett a méhlepény szöveteiből vett minták vizsgálatával is kiszűrhető számos genetikai eltérés, mint például a Down-szindróma is.
